Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
Varir mínar skulu fagna, er ég leik fyrir þér, og sál mín er þú hefir leyst.
Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
Því að ef ég biðst fyrir með tungum, þá biður andi minn, en skilningur minn ber engan ávöxt.
És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem.
Og ég mun reisa búð mína meðal yðar, og sál mín skal ekki hafa óbeit á yður.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Drottinn er hlutdeild mín, segir sál mín, þess vegna vil ég vona á hann.
Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!
Deyi önd mín dauða réttlátra og verði endalok mín sem þeirra.
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
8 Þegar sál mín örmagnaðist í mér, þá minntist ég Drottins, og bæn mín kom til þín, í þitt heilaga musteri.
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színrõl színre, és megszabadult az én lelkem.
Og Jakob nefndi þennan stað Peníel, "því að ég hefi, " kvað hann, "séð Guð augliti til auglitis og þó haldið lífi."
Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Sál mín varðveitir reglur þínar, og þær elska ég mjög.
Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.
3 Sálu mína langaði til, já, hún þráði forgarða Drottins, nú fagnar hjarta mitt og hold fyrir hinum lifanda Guði.
Örömömet találom majd abban, ha jót tehetek velük, meggyökereztetem õket szilárdan ezen a földön, hûségesen, szívem és lelkem mélyébõl.
41 Og það skal verða unun mín að gjöra vel við þá, og ég mun gróðursetja þá í þessu landi í trúfesti, af öllu hjarta og af allri sálu.
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Verð þú aftur róleg, sála mín, því að Drottinn gjörir vel til þín.
Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
Lát sál mína lifa, að hún megi lofa þig og dómar þínir veiti mér lið.
Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom õ belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
Sjá þjón minn, sem ég hef útvalið, minn elskaða, sem sál mín hefur þóknun á. Ég mun láta anda minn koma yfir hann, og hann mun boða þjóðunum rétt.
És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.
Þá sagði konungur við þá: "Mig hefir dreymt draum og mér er órótt í skapi, uns ég fæ að vita drauminn."
Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az õ Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felõletek,
Guð, sem ég þjóna í anda mínum með fagnaðarerindinu um son hans, er mér vottur þess, hve óaflátanlega ég minnist yðar
És lerontom a ti magaslataitokat, és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat, és a ti holttesteiteket bálványaitok holttetemeire hányatom, és megútál titeket az én lelkem.
Og ég vil leggja fórnarhæðir yðar í eyði og kollvarpa sólsúlum yðar og kasta hræjum yðar ofan á búkana af skurðgoðum yðar, og sálu minni mun bjóða við yður.
Mert ha eszem vesztem vagy jajgatok, akkor Nyakigláb legyőzte a lelkem.
Ūví ef ég bulla eđa hrín ūá hefur Langbrķk brotiđ mig.
És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
Hann segir við þá: "Sál mín er hrygg allt til dauða. Bíðið hér og vakið."
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
og andi minn gleðst í Guði, frelsara mínum.
Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.
Þá sagði hann: "Kom þú þá með það, að ég eti af villibráð sonar míns, svo að sál mín megi blessa þig." Og hann færði honum það og hann át, og hann bar honum vín og hann drakk.
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
svo að ég kýs heldur að kafna, heldur að deyja en að vera slík beinagrind.
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
meðan lífsönd er í mér og andi Guðs í nösum mínum,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
hafi spor mín vikið af leið, hjarta mitt farið eftir fýsn augna minna og flekkur loðað við hendur mínar,
Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
Ár mín líða í harmi og líf mitt í andvörpum, mér förlast kraftur sakir sektar minnar, og bein mín tærast.
Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Sál mína þyrstir eftir Guði, hinum lifanda Guði. Hvenær mun ég fá að koma og birtast fyrir augliti Guðs?
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
þá er ég minnist þín í hvílu minni, hugsa um þig á næturvökunum.
Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
Þeir sem sitja um líf mitt sjálfum sér til glötunar, munu hverfa í djúp jarðar.
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
Ég er talinn með þeim, sem gengnir eru til grafar, ég er sem magnþrota maður.
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Ef Drottinn veitti mér eigi fulltingi, þá mundi sál mín brátt hvíla í dauðaþögn.
Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
Sál mín loðir við duftið, lát mig lífi halda eftir orði þínu.
Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.
Líf mitt er ætíð í hættu, en þínu lögmáli hefi ég eigi gleymt.
Immár felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utczákat, keresem azt, a kit szeret az én lelkem; keresém õt, és nem találám.
Ég skal fara á fætur og ganga um borgina, um strætin og torgin. Ég skal leita hans, sem sál mín elskar! Ég leitaði hans, en fann hann ekki.
Megnyitám az én szerelmesemnek; de az én szerelmesem elfordult, elment; az én lelkem megindult az õ beszédén: keresém õt, de nem találám, kiáltám õt, de nem felele nékem!
Ég lauk upp fyrir unnusta mínum, en unnusti minn var farinn, horfinn. Ég stóð á öndinni meðan hann talaði. Ég leitaði hans, en fann hann ekki, ég kallaði á hann, en hann svaraði ekki.
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
Og María sagði: Önd mín miklar Drottin,
[ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendõre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
Og ég segi við sálu mína: Sála mín, nú átt þú mikinn auð til margra ára, hvíl þig nú, et og drekk og ver glöð.'
1.601508140564s
Sækja leikforritið okkar Word Games ókeypis!
Tengdu bókstafi, uppgötvaðu orð og áttu við geð á hverju nýju stigi. Tilbúin fyrir ævintýrið?
Varir mínar skulu fagna, er ég leik fyrir þér, og sál mín er þú hefir leyst. 