Ég flýtti mér eins og ég gat en á mínum aldri þarf litli kallinn núning áður en hann fær sér snúning.
Örülök. Belehúztam, ahogy tudtam. De az én koromban fúrás előtt gyúrni kell a kis kondást.
Svei mér, Paden, kallinn hennar er ekki einu sinni kķlnadur.
Jesszusom, Paden! Hisz még ki sem hült az ura.
Síđan kvartar kallinn yfir ūví ađ hann riđlist ä lätinni manneskju.
Akkor a férfi... mindenkinek elpanaszolja, hogy egy hullát kefél.
Svo er ūađ mamman sem öskrar en af annarri ástæđu ūví kallinn er ađ taka hana og hún lemur höfđinu viđ vegginn og hún öskrar...
És a tetejébe még az anyja is üvölt. De ez másfajta üvöltés, mert mikor a férje lefekszik vele, a falnak ütögeti a fejét... és sikoltozik... lnkább keverd a levest!
Viđ urđum fyrir miklum ūrũsting ađ láta ljķta kallinn hverfa.
Így hát mindenki megkönnyebbült amikor a mumusunk eltűnt.
Og gķđ leiđ til ađ dreifa skelfingunni sem grípur um sig ūegar fķlk heldur ađ ljķti kallinn sé á međal ūess.
Egyben egy jó módja volt a pánikhelyzet eltusolásának... ami az ilyen mumusok felbukkanásakor kialakul.