ūegar ég var á brúnni og héIt ađ ég myndi deyja... hugsađi ég ađeins um eina manneskju.
Amikor élet-halál között lebegtem haldokolva csak egyvalakire tudtam gondolni.
Ūví meir sem ég hugsađi um ūađ ūví meira fannst mér ađ Coleman og Faunia hefđu ekki getađ dáiđ án ūess ađ Lester Farley og pallbíllinn væru í nánd.
Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább úgy éreztem, hogy Coleman és Faunia nem halhatott meg anélkül, hogy Lester Farley és az teherautója ne lett volna a közelben.
Á hverjum degi í steininum hugsađi ég um eitt og ađeins eitt.
Minden nap ugyanarra tudtam csak gondolni. Egy dologra.
Ég sagđi henni af mér og spurđi hana hvađ hún væri ađ gera, og ég sagđi henni ađ ég hugsađi alltaf um hana.
Megírtam, hogy mit csinálok, és kérdeztem, hogy ő mit csinál. És megírtam, hogy éreztem még mindig.
Ég hafđi ekki heyrt frá Jenny í langan tíma en hugsađi oft um hana.
Rég nem hallottam Jenny felől, de sokat gondoltam rá.
En á nķttinni ūegar ekkert var ađ gera og húsiđ allt tķmt, hugsađi ég alltaf um Jenny.
De éjszaka, amikor nem volt mit csinálni, és üres volt a ház, mindig Jennyre gondoltam.
Svo ég hljķp út ađ enda vegarins og ūegar ég kom ūangađ hugsađi ég ađ kannski ætti ég ađ hlaupa ađ bæjarmörkunum.
Úgyhogy elfutottam az út végére, aztán gondoltam, elfutok a város határáig.
Og ūegar ég kom ūangađ, hugsađi ég ađ kannski ég ætti ađ hlaupa gegnum Greenbow sũslu.
És amikor eljutottam odáig, gondoltam, átfutok Greenbow megyén.
Ég hugsađi mikiđ um mömmu og Bubba og lautinant Dan.
Sokat gondoltam a mamámra, Bébére és Dan hadnagyra.
Ég hugsađi ađeins um vanūķknun yđar á svita.
De ön mondta, hogy nem kedveli az izzasztó próbatételeket.
Enginn stađur fyrir mann eđa skriđdũr, hugsađi ég.
Nem embernek vagy hüllőnek való hely.
Og alveg eins og Pappagallo hugsađi sér ferđuđumst viđ langt frá seilingu manna á vélum.
És ahogy Pappagallo tervezte olyan messzire utaztunk, ahová a motorizált csőcselék nem ért el.
Ég strauk rostungnum mínum í allan morgun og hugsađi stöđugt um ūig.
A rozmárommal rosszalkodtam, de rád gondoltam.
Hún hugsađi um ūetta hérna ūar sem ūú stendur.
Itt talált ki mindent. Itt, ahol most állsz.
Ég hugsađi: "Ūessi indæli mađur er hræddur viđ mig."
Arra gondoltam: "Ez a kedves ember fél tőlem."
Kannski hugsađi ég ūetta ekki nķgu vel.
Lehet, hogy ezt nem gondoltam végig.
Hugsađi ekki ađ minnsta kosti einn ūessara sex hundrađa um ađ gefast upp og ganga í liđ međ andstæđingunum?
Nem akadt legalább egy ember, aki átállt volna az ellenséghez?
Ég hugsađi um hennar tertu en hún má hafa kleinur og snúđa fyrir mér.
Érdekel is a tortája? Felőlem állhat két puszedliből meg egy minyonból!
Ég hugsađi ađ ég yrđi ađ fá ūig, annars myndi ég deyja.
Azonnal tudtam, hogy ha nem leszel a csajom, belehalok.
Og ég hugsađi, ūetta er ekki rétt, er ūađ?
Azt gondoltam: "Ez nem lehet igaz."
Máliđ er bara ađ ūú kemur hingađ og reynir ađ múta mér međ klámmyndbandi og svo sé ég ūig dandalast međ öđrum konum í brúđkaupsferđinni ūinni svo ég hugsađi bara, allt leyfist hjá ūessum náunga.
Ez csak, hogy, nos... Lejön ide és próbál megvesztegetni a pornó kazettáival, és aztán látom, hogy más nőkkel szaladgál erre a nászútján, és aztán rájöttem, hogy "bármiben benne van a fickó, mi?"
Ég hugsađi fyrst um mömmu en svo Victoriu og stjörnuna.
És rá is gondoltam... de eszembe jutott Victoria és a csillag...
Bob mætti til hennar og hugsađi vel um hana sex sinnum í viku.
Heti hatszor látogatta meg, és gondoskodott róla.
Ég vil ađ fjölskyldan viti ađ ég hugsađi til hennar.
Ne mondják, hogy nem gondoltam rájuk.
Ég hugsađi međ mér ađ jafnvel minnstu von um ađ sleppa gripi ég tangarhaldi.
Azt gondoltam, ha elkerülhetném ezt a szörnyű véget, bármit megtennék.
Ég hugsađi bara um hvađa líkur væru á ađ ég fyndi ađra frambærilega k onu til ađ kynna fyrir foreldrunum.
Csak erre gondoltam: ezt a mázlit! Újabb feleségjelölt, akit hazavihetnék.
Í gegnum allan menntaskķlann hugsađi ég ekki um annađ, í ūau fáu skipti sem Texas-Barbie lét sjá sig í tíma, en ađ ūegar ég færi loksins til Evrķpu myndi ég gera ūađ međ Emmu Perkins.
Igazából egész gimiben másra se tudtam gondolni, amikor Texas Barbie végre feltűnt egy-egy órán: "Ha egyszer eljutok Európába, "mindenképp Emma Perkinsszel szeretnék utazni!"
Ég hugsađi alltaf um hvers konar fķlk byggi ūar.
Mindig érdekelt, miféle emberek laknak ott.
Ég hugsađi ađ kjarnorkustyrjöld gæti í raun talist eđlilegur atburđur.
És rájöttem, hogy az atomháborúnak helye lehet a természet rendjében.
Amikor élet-halál között lebegtem haldokolva csak egyvalakire tudtam gondolni. 